már önmagában fáj, ha nemzeti érzelmeket erősítő, a magyar történelemből táplálkozó filmek készülnek
olyanok helyett, mint a Zimmer Feri és A miniszter félrelép, de tény, hogy bármennyire is számít az igyekezet, a minőség nem feltétlenül arányos a szándékkal. A Hunyadi előtt készült Tündérkert például nagyon hangulatos és izgalmas lett, a végére ráadásul erőssé vált a története, de a színészek közül nem mindenkit lehetne kiemelni, az akciójelenetek többsége pedig kritikán alulinak nevezhető.
Hunyadi (Forrás: G.N.K.)
A Hadik igényes látvánnyal hozta a megkapó huszár-romantikát, amihez minden élménye ellenére igazán nagy sztori nem tartozott.
Ezzel szemben a Most vagy soha! ugyan rendelkezett pozitívumokkal, sőt kiemelkedő pillanatokkal, de amilyen hírverést kapott, ahhoz képest a Semmelweis nekem speciel jobban tetszett. Azon meg külön nevettem, mikor utóbbi legnagyobb kritikájaként azt kapta meg, hogy kormánypropagandát tol. Mintha abban a korszakban nem lett volna evidens, hogy apa férfi, anya nő – és hogy az utóbbi bizony szül, mert akkor ez még nem derogált. No, ha valakit ez zavar, valamint középkori környezetben is kormánypropagandának tartja, az véletlenül se nézzen Hunyadit.
Mert itt a nők akkor is szülnek, ha behalnak.
Ettől azonban még ez bizony az év sorozata. De minimum az év legjobb magyar produkciója.
A tét: a magyarság megmaradása. A kérdés: mi ér többet, az ország sorsa vagy egy nő szerelme? Ősszel a Duna televízió tűzi műsorra a Tündérkert című, nagyszabású történelmi kalandfilmsorozatot, amely Móricz Zsigmond azonos című regényének filmes feldolgozása.
Hunyadi, kit fantázia szült
A 10 epizódos, a TV2-n debütált Hunyadi-sorozatnak úgy álltam neki, hogy igyekszem nem foglalkozni Bán Mór / Bán János regényeivel vagy épp a történelmi egyezésekkel – egyszerűen igyekszem élvezni a sorozat nyújtotta élményt. Elvégre már a regényfolyam is köztudottan épít a fantáziára és a Trónok harca jellegű sztorikra, szóval mit várunk az adaptációtól, ami még tömöríti is azt? Az első epizódokat nézve még nem voltam biztos a dolgomban, sőt zavart néhány karakter, de a harmadik, majd pláne a negyedik résztől teljesen elkapott a széria. Most pedig a produkció jóvoltából a 6-10. epizódig nézhettem meg a sorozat második felét, és néhány jelenetnél bizony a levegő belém szorult.
Nem mondom, hogy magyar sorozatból soha többé nem készülhet jobb, de a Hunyadival sikerült olyan magasra tenni a lécet, amivel nemzetközi szinten is igényes mű született.
A hatodik résztől egyaránt kiéleződik a szultán gyerekei, a török és magyar, valamint a Cillei Ulrik és Hunyadi közötti viszály, ami miatt a 1442-es vaskapui elsöprő győzelmet szerző – szégyen és gyalázat, hogy ennek emlékét a román megszállás után nyom nélkül eltörölték – harcos több fronton is kénytelen csatákat vívni és nyerni. És bár a törökökkel létrejön egy békemegállapodás, amit szörnyű (és igazából meg sem magyarázott) haláleset kísér, a magyaroknak muszáj egy újabb alacsony támogatottságú hadjáratba belekezdeni, amivel alaposan rá is fáznak.
Innentől pedig egyenes út vezet az 1456-os nándorfehérvári diadalig, amit Hunyadiék és szövetségesei nemcsak szívvel, vérrel, acéllal vívnak meg, de kereszttel is.
Hunyadi (Forrás: G.N.K.)
Magyar és keresztény
A Hunyadi eleje csak felvezetés, hogy a közepén kiélesedjen a konfliktus, ami aztán nemcsak tovább mélyül, de végül egy másfél órás záró epizódban teljesedik ki úgy, hogy ennek a nagyobb hányadát a történelmi csata teszi ki.
De még milyen csata?!
A sorozat alatt több izgalmas és látványos összecsapást láthatunk, de a fináléban az ember szája is tátva marad – ilyen jeleneteket konkrétan nem láttunk magyar filmben sem, nemhogy sorozatban, sőt, utóbbiból nemzetközi szinten is ritka a hasonló.
Mind a koreográfiát, mind a képi megoldásokat, mind a díszleteket és praktikus effekteket tekintve olyan varázslatot sikerül megteremteni, ami elhiteti velünk, hogy a középkort látjuk.
Ehhez ráadásul a karakterek és a kosztümök is sokat képesek hozzátenni. Noha Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) nekem túl érzelemmentes faarccal játssza végig a 10 epizódot (így akármilyen kemény nő, csak annyit látok, hogy nagyokat néz), Hunyadi Jánosról (Kádár L. Gellért) pedig nem tudok meg annál többet, hogy forrófejű és folyton a törökökkel akar harcolni, akadnak kifejezetten szimpatikus vagy éppen irritáló szereplők. Vitéz Jánost (Csémy Balázs) például gyorsan megszereti az ember, de Törőcsik Franciska alakításában Mara is emlékezetes, sőt minden egyszerűsége ellenére a marcona Szilágyi Mihó (Mátray László) szintúgy igen karakteres fazon. Cillei Ulrikot (Fekete Ernő) pedig úgy lehet utálni, mint a Trónok harca legszemetebb karaktereit.
Grandiózus látvány, remek díszletek és jelmezek, a romantikus kalandtörténetre szépen „ráfekvő” élő zene és tisztességes színészi játék – a Most vagy soha! fellobbantja a szikrát, és átélhetővé teszi Petőfiék forradalmi tetteit.
Ha nem szól délben harang a toronyban; a szívem sem dobban…
Leander dala talán túlzás egyeseknek, de benne van minden, amit az a harangszó képvisel, amely Hunyadi János nevéhez kötődik, és amit a sorozat is kiemel. A magyar és nyugati hagyomány szerinti déli harangszó ugyanis az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadallal függ össze, amikor a középkori keresztény Magyar Királyság déli kapujának tartott végvárat Hunyadi János, „védője a keresztnek, megrontója büszke tarnak”, megvédte a muszlimok támadásától. Az alapvetően a kereszténység védelmére felszólító déli harangszó elrendelése többek között III. Kallixtusz pápának köszönhető, aki úgy fogalmazott: „jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak”.
Aztán ott az itáliai atya, akit először nem is tudunk hova tenni, de amikor azt mondja, hogy ő márpedig az Il Corvo szolgálatába áll, és az isteni jelre vár, hogy megmutassa a hit erejét, akkor bizony valóban így tesz, mikor eljő a jel, ezzel éppen úgy valódi csúcsjelenetet hozva el, mint ahogy Vitéz János teszi ezt a nándorfehérvári közös imánál. És ugyan biztosan akad majd olyan, akit ez irritál, vagy olyan, aki nevetségesnek tartja a helyzetet, de élmények terén az ilyen néző a Hunyadi legnagyobb vesztese.
Mell nélkül is mellbedobással győz
Mert a Hunyadi mind a tíz része élmény, de a 3-4. epizódtól az igazi, mikor már megismertük a karaktereket. Kell is a felfutási idő, hogy valóban élvezzük a történetet, az intrikákat, amik éppen úgy a korszakhoz tartoztak, mint a szülésbe belehalt nők, az erőszak vagy a testiség. Lehetünk álszentek, de nem tudom, miért rosszabb egy gyereknek egy női mell, mint egy levágott fej és láb, pláne, hogy előbbi testrésszel fiatalabb korunkban jó eséllyel mindenképpen volt egy bensőséges kapcsolatunk, de ideális esetben felnőttként is – bármelyik oldalán állunk. Az alkotók egyébként maguk is meglepődtek rajta, hány család ült le a Hunyadi, mint valami matiné elé, így nem is számoltak azzal, hogy az egyébként messze nem olyan explicit erotika gondot okozhat.
GALÉRIA: Hunyadi
Lehengerlő magyar sorozat a TV2 műsorán
De a családibb és a rendezői változatoknak hála már ez sem probléma. Sőt, a TV2 Play-jel azok is pótolhatnak, akik nem néznek TV-t (pro tipp: 500 forintot dobjunk rá a sima előfizetésre, mert a hirdetések itt még pofátlanabb mennyiségben érkeznek). Márpedig így vagy úgy, de a Hunyadit mindenkinek érdemes látnia. Zenéjével, látványával, atmoszférájával méltó a hősies hadvezér emlékéhez, a 10. epizód után pedig összeszoruló torokkal állunk fel, és csak abban reménykedünk, hogy kedvenc történelmi személyem, Mátyás ezt követő életével foglalkozva jöhet a Hunyadi második évada. Mert azt most már tudjuk, hogy ha van rá keret és van tehetség, akkor igazán minőségi produkció is születhet a magyar történelem alapján.
Miután harminc éve nem készült igazán nagy középkori kosztümös film itthon, s most valaki csinál egyet, azon egyszerre akarnak behajtani minden adósságot. Veczán Zoltán írása.
A Netflixen látható Kamaszok nem öncélúan gyötri a nézők lelkét: az angol minisorozat ezerszer boncolgatott társadalmi problémákat tálal újszerűen és a megszokottnál jóval mélyebben.
Miután harminc éve nem készült igazán nagy középkori kosztümös film itthon, s most valaki csinál egyet, azon egyszerre akarnak behajtani minden adósságot. Veczán Zoltán írása.
A német anyanyelvű Zsigmond király például nem érti az osztrákokat, a sorozat ennek ellenére is működik, „ha annak nézzük, aminek az alkotók vélhetően szánták” – mondja Pálosfalvi Tamás.
Az oroszok valószínűleg próbálkoznak még később Ukrajnában, ami ellen a legfontosabb garancia egy minél épebben megőrzött ukrán állam és hadsereg lenne. Interjú.
Szavak nincsenek rá, annyira jó, pedig csak 5 részt láttam.
A színészek, a hangulat, a díszlet, a CGI.
Eddig Simon bátyám csatajelenete visz mindent, a kis srác aki Mohamedet játsza, különösen jó.
Nemzetközi siker akkor lehet ebből a HUNYADI filmsorozatból, ha a mozikban a film nem hosszabb mint 2 óra. Ezt az időtartamot nem szabad túllépni, mert akkor a nézők nem veszik a fáradságot. Aki látta otthon részletekben a filmet , érdekesnek tartja, h. a szereplőket az eredeti országból válogatták, pl. a török szultánt és janicsárjait török szinészek játszák, az osztrákok is echte Österreicher-ek, Hunyadi János pedig egy erdélyi jókötésű, erős tekintetű markáns ember. Jó lenne, ha néha külföldön is adnának egy-egy magyar filmet, pl. ezt vagy a Semmelweis filmet, esetleg a Petőfi filmet is vagy a Hidembert Széchenyiről. Akkor a külföldi néző is többet tudna meg Mo-ról és nemcsak a lepusztult környezetet és a kissé balkáni rasszista népet ismerné meg, ui. a nemzetközi Filmfesztiválokra csak ilyen filmeket küld Magyarország. Talán abban a reményben, h. csak ilyen filmeket dijaznak (?)